Az állományszárításról

A korábban esetleges, az évjárattól függő beavatkozásból egyre inkább állandó technológiai elemmé válik. A kijuttató berendezések fejlődése, a nagy hasmagasságú hidastraktorok elterjedése nagyban segíti ezt a folyamatot. Egyes növényeknél (pl. repce) az állományszárítás elvégzése egyre inkább összekapcsolódik egy új technológiai, a szemveszteség csökkentés érdekében elvégzett becőragasztással.
Amikor a termesztett növény biológiai sajátosságai miatt a termés egyöntetű beérése nem biztosítható másképpen. Ezeknél a növényeknél (repce, napraforgó) általában csak ezzel a beavatkozással biztosítható a nagyarányú pergési veszteség elkerülése.
Amennyiben a betakarítandó növényállomány egyenetlen fejlettségű, a betakarítás szempontjából fontos homogén állomány csak így biztosítható.
Amennyiben a terület felgyomosodott, a betakaríthatóság biztosítása érdekében kell elvégezni az állományszárítást. Ilyen esetekben egy jól megválasztott készítmény felhasználásával akár több évre kiterjedő gyomirtó hatás is elérhető az évelő gyomnövények esetében.
Azokon a területeken, ahol kórokozók által erősen fertőzött a növényállomány, az állományszárítás elvégzésével az okozott kár mérsékelhető.
Amikor az utóvetemény számára kell a területet felszabadítani, az állományszárítás elvégzésével értékes idő nyerhető.
Indokolttá teheti az időzített, korai betakarítást a terménypiaci helyzet alakulása, amikor a kedvezőbb terményár elérése érdekében kell elvégezni az állományszárítást.
Egyes növények esetében (pl. kukorica) a szárítási költség a termesztési költség komoly hányadát képezheti. Bizonyos évjáratokban az állományszárítás elvégzésével jelentős költség takarítható meg.